Konyhabirodalom

                      Reményik Sándor

                  Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
                    Az éjtől reggel, a nappaltól este,
                   A színektől, ha szürke por belepte,
                   A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
                   A hangtól, mikor csendbe halkul el,
                   Minden szótól, amit kimond a szánk,
                 Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
                   Minden sebtől, mely fájt és égetett,
                  Minden képtől, mely belénk mélyedett,
                   Az álmainktól, mik nem teljesültek,
                   A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
                   A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
                  A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

                    Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
            Mert minden csönd más, – minden könny, – vigasz,
                      Elfut a perc, az örök Idő várja,
                   Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
                  Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
                      Hidegen hagy az elhagyott táj, –
                     Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
                          És mégis mondom néktek:
                       Valamitől mi mindíg búcsuzunk.

13. HÉT

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat